Gondoltam, kellene már sütni valamit!

Már megint "mit eszünk" -öt főzök

Ez úgy van, amikor megkérdezem, mit eszünk?

A válasz,

"Jóóóóóóóóóóóóó, azt úgyis régen ettünk! :-D"

vagy

"Áááááááááááá, nee, már megint mit eszünk?!"

Szóval megint itt az ebédkészítés, mit együnk ma?

Tegnap volt csirkemáj, pörkölt, tejfellel és galuskával tálalva,
előtte csirkehúsleves, gazdagon zöldségezve.

Ezek tehát kilőve.

Lehet hal, sütve vagy rántva. Zöldségek rántva.
Rakott zöldség, rizsesen. "Valami" olaszos tészta.
Lehet gombából bármi.

Közben kávézom, hátha felfrissül az agyam, vagy egyszerűen csak kiolvasom a zaccból....

No mi legyen-mi legyen-mi legyen? HAL.

Ezt sugallta az ÚR, rántva. Érdekes, tényleg hallom, amint mondja.
Halucináció, képzelgés?
Nem.
Hangosan tettem fel a kérdést és a válasz a lakáson belülről érkezett,
az érintett válaszolt. Tényleg, végül is megkérdezhettem volna az érintettet, ahelyett, hogy komplett kisregényt sikerítek a probléma köré. :-D

Megyek halat rántani!

...és karfiolt és gombát, hozzá pedig hasábburgonya , azaz sült krumpli készül.

Előtte paradicsomlevest eszünk.

Süti-konklúzió és süti-statisztika

Nos a teszteredmény a következő:

- marcipán réteg vékonyabbra nyújtandó, ebben a vastagságban túl édes

- HULALA -rétegből 1 dl-nyi HULALA-t 1 dl tejszínnel kell helyettesíteni, édesítés nélkül, így ez a "műtejszín" édesítettségét csökkenti

Gratulációk bezsebelése:

- ez nagyon "állat"!

- ez azért, ez "nagyon ott van"!!!!

- húú. nagyon finom...

(a "hogy neked mennyi türelmed van?!" nem értékelhető, hogy dicséret, vagy kritika....)

Még két teszter-t vártunk ma estére, de egyéb elfoglaltságuk okán (mi lehet fontosabb a süti-tesztelésnél???) ők csak holnap tudnak véleményt nyilvánítani, feltéve, ha marad teszt-süti.

Eközben eszembe is jutott még egy teszt.
Annak idején szakdolgozatokba és diploma-dolgozatokba volt DIVAT beírni, a kéziratba: HA IDÁIG ELJUTOTTÁL, JELENTKEZZ NÁLAM EGY SÖRÉRT!

A következő legyártott sütinél ki fogok próbálni egy ilyet, a blog-olvasók között kiosztok valami ajándékot.

Na ezt még jól kifundálom......

Meglepetés: egy MARCIPÁNtömb ajándékba

Mihez kezd az ember (az ember lánya), ha VALAKI meglepi egy tömb marcipánnal?! Uram bocsá' kettővel???? , mert mi bizony így jártunk.

Nosza, el kezdtünk tanakodni, mi is készüljön belőle. Egyértelműen a legtöbb szavazatot kapta az E-80 torta házi változata, meggyel turbósított kiadásban, így tegnap este neki is láttam.

Először egy "sima" fehér piskótát készítettem.

A töltelék a következő sorrendben:

- egy réteg (1 cm vastagon) párizsi krém

- egy sor magvalt meggybefőtt, egy képzeletbeli 2x2 ujjnyi-s négyzethálót alkotva

- egy réteg 2-3 mm vastagra nyújtott hófehér marcipánmassza

- ismét egy réteg (1 cm vastagon) párizsi krém

- egy réteg (2,5-3 cm vastag) keményre vert tejszínhab, jelen esetben növényi desszerthab/HULALA benne gondosan elkeverve két kávéra való instant kávépor, forróvízben oldva, majd visszahűtve

- a teteje vastagon megszórva keserű kakaóporral

- egy sor magvalt meggybefőtt dekoráció

Hűtés egy éjszakán át, fogyasztási teszt holnap.

Kenyér - azaz a mindennapit add meg nekünk ma!

Igen, én is eljutottam oda, hogy amit a boltban veszünk kenyér, vagy amit ennek neveznek, nos, az EHETELEN!

Lassan a pékiparban is elgondolkodhatnának egy a "reggeli ital" és a "sajtkészítmény" analógiájára kitalált "kenyérkészítmény" -hez hasonló elnevezéseken!

Szerintem pályáztatni kellene a nyelvújítók körében.

IME!

PÁLYÁZAT:

Alkossanak ékes magyar nyelvünkön olyan kifejezéseket, ami szabatosan tömören és közérthetően tudtára adja a tévelygő vásárlónak, ez bizony nem kenyér, de ez az akármi épp arra alkalmas, amire régen amazt ő felhasználta, vajasakármi, szendvics, bundásakármi, pirított akármi, pirított akármi kockák levesbetétként, stb.

E kis bevezető után pedig az alkotásom, ha akarom alkotmányom :-D, én bizony sütöttem otthon kenyeret.

Vettem kenyérlisztet, ami előre megfelelő dózisokban hozzáadva tartalmaz a liszten kívül még élesztőt, és aszkorbinsavat is. Ehhez hozzáadtam az előírt mennyiségű vizet és megdagasztottam, kétszer kelesztettem, közben formáztam, végül kisütöttem és jól meg is ettük. Mert ez bizony finom volt és nem lufi.

Beleszerettem a kekszes krémes -be

Igen, új szerelmem van.

Kekszes krémes

Már kipróbáltam "másként" is, azaz a Petite Beurre keksz helyett háztartásival (szögletessel) és a vaníliás "ízű" puning helyett csokissal, HULALA helyett OKÉ val.

Lassan szaktekintélynek számítok a témában. :-)

Álljon hát itt a recept, kísérletezzetek kedvetekre ti is!

Hozzávalók:

(azért írom a márkanevet is, hogy HULALA, mert ez más, mint pl. az OKÉ, pedig mindkettő növényi alapanyagú "műtejszín")

szóval hozzávalók, most már tényleg

0,5 l  (5 deci) HULALA
3 cs "vanília" vagy ízesítésű pudingpor
1 l víz (nem tévedés, nem fontos bele a tej)
25 deka és még 6 ek cukor a pudinghoz
3 cs vanillincukor
3 tojás fehérje
1 csipetnyi só
1 csomag PETITE BEURRE keksz (átázási idő kb. egy éjszaka, így ha este összerakod, reggel ehető!)

Elkészítés:

A pudingporokat keverjük csomómentesre a víz 1/4-ed részével. A maradék, kb. 7 deci vizet felforraljuk a 25 deka cukorral, az 1 csipet sóval. Az edényt lobogva forró vízzel az félrehúzzuk a tűzről, majd folyamatos lassú keverés mellett elkeverjük benne a feloldott pudingport.
A 3 tojmány fehérjét habbá verjük konyhai elektromos habverő segedelmével egy erre alkalmas edényben. A habot tovább verjük, miközben a 6 evőkanál cukrot a felvert habba kanalanként belekeverjük, így hab kissé krémesebb lesz tőle.
A cukros tojáshabot elkeverjük a még forró pudingban simára, laza emelgető-keverő mozdulatokkal, majd félre tesszük kihűlni.

Egy magas falú edénybe téve felverjük a HULALA -t habbá a 3 csomag vanillincukorral.

A kekszből a fele mennyiség az alja a sütinek, fele pedig a teteje.
Én magas falú tepsiben készítem el a sütit, ami támasztja oldalról is.
Először a tiszta és száraz tepsiben végzek egy próbarakosgatást, hogy fog elférni a keksz. Szerencsés esetben egész kekszekkel dolgozhatunk és a tetején lévő keksz az alján lévő keksszel egy téglatestbe foglalja a krémet, kiadva egy szelet sütit.
A főpróba után a tepsi alját egy rétegben teljesen befedem a kekszekkel, majd megjegyezve, hogy hogyan állnak (fekszenek) a kekszek, befedem a vaníliás krémmel egy rétegben, ráhalmozva és elsimítva rajtuk a teljes mennyiséget. Óvatosan dolgozom el, hogy ne mozdulhassanak el a kekszek lenn.
A következő réteget, mint egy rendes krémesben a HULALA hab adja, rásimítom a pudingrétegre egyenletesen kanalanként adagolva a felvert HULALA habot.
Végül befedem a habot újabb kekszréteggel, ugyan abban az elosztásban, mint az alja, így nagyon kényelmes és egyszerű lesz szelni.

Az egész tepsit befedem elasztikus, áttetsző műanyag frissen tartó fóliával úgy, hogy a fóliát a tepsi széle fent tartja a kekszek felett és hidegre teszem egy éjszakára, vagy fél napra.
Fogyasztás előtt csak leveszem a fóliát, és leválasztom kekszenként kiszedve a szeleteket. A többi egyben marad. Napokig eltartható lenne, ha nem fogyna olyan gyorsan.

Ez így nagy mennyiség, vendégség esetén megfelelő, de saját felhasználásra sok.
Érdemes átdolgozni a receptet egy zacskó pudingra arányosítva. Két személyre elegendő lesz úgy is.

Köszönet érte az "Ágik"-nak!

Cukkini rántva és köretként

Ezen a hétvégén arra is sikerült sort keríteni, hogy a kertben kigazoltuk a szőlősorokat.

Kiderült, lesz idén paradicsomunk, előkerült a padlizsán,
a paprikák és megtaláltunk a cukkinit is, három méretes cukkinivel.
Mindhármat leszüreteltem és a legnagyobbat el is készítettem ebédre
köretként a rántott csirkemáj mellé.

Egyharmadát kirántottuk a májhoz, mert nem mindenki rajong a rántott csirkemájért, a maradék felkockázva a köretbe került.

Anyai recept:
a meghámozott cukkinit felkockáztam,
vegyesen zöldborsóval, felaprított sárgarépával egy serpenyőbe tettem kevés zsírra. Mivel a répa és borsó a fagyasztóból került a serpenyőbe, előtte azokat langyos vízzel átöblítve kissé kiolvasztottam. Ízesítéshez fűszerkeveréket használtam, WOK- ban készítendő zöldségekhez illőt. Alig-sózottat használok. Lefedtem.

Szó szerint pár perc alatt készen van és nagyon finom.

Az lehet az oka.....

...hogy ezt gyakran készítem, ezért bírja ki néhány képviselője, amíg le tudom fotózni - videózni.

Igen, megint hájas-leveles és túróspogácsa tészta.

Persze külön-külön.

Most annyit variáltam rajta, hogy a leveles tésztából

volt olyan is, amit

cukrozott sütőtökkel töltöttem,

volt olyan is, amit

a túrópogácsa sütésből maradt reszelt sajttal és tejföllel töltöttem,

batyuvá formáztam.

Az ember lányára időről időre rátör az alkotási vágy

Az ember lányára időről időre rátör az alkotási vágy. Gondolom többen vagyunk így ezzel. Az az érzésem támadt, sürgősen készítenem kell leveles vajas tésztából lekváros szerelmes-levelet, valamint előre elkészített és lefagyasztott túró-pogácsa tésztából köményes kockát.

Aki érzett már hasonlót, az tudja, ellenállhatatlan a késztetés. Kicsit még küzd az ember lánya az érzéssel, végül megadja magát, elcsoszog a fagyasztóládáig és kinyeri belőle a fent nevezettek hozzávalóit.

Majd a hűtő felé veszi az irányt és kiszedegeti a pontosan négy félbehagyott lekvárt, illetve a nyitott lekvárosüvegeket, a régen bennük rejlő lekvárok szerény és szikkadt képviselőivel.

Somlekvár, meggy-zselé, eperlekvár és a negyedikről leázott a címke, az íze pedig "valami piros gyümölcs"... ezek képezték a tölteléket a szerelmes-levelekben.

A kiolvadt tésztát töltve összehajtogattam, megsütöttem jó forró sütőben, körülbelül egy óra alatt kisült a teljes három "tepsinnyi" adag.

Végül a bekockázott tetejű egy centi vastagra nyújtott túróspogácsa-masszát nem szaggattam, hanem kockákra vágtam, a tetejét tojással megkentem és sűrűn beszórtam köménymaggal.

A már alaposan (előző sütés által) előmelegített sütőben megsütöttem.

Azt hiszem, megyek, eszem egy kis CSOKIFAGYIT!

Joghurtos gyümölcsös "feltét" pitetésztára

Ez az egész úgy indul, hogy egy ember kijelenteti, jó lenne egy kis pitetészta.

Faggattam milyen legyen?

Almás?
Túrós?

De csak nem hallottam a nagyon elégedett választ, hogy "AZ jó lenne!".

Nemes egyszerűséggel az almás pite alaptésztáját készítettem el:

40 deka liszt, 1 tojás, 15 deka zsír, 2 deka megkelesztett élesztő langyos tejjel,
2 jó evőkanál cukorral, és "négyujjas csipet" sóval,
ami kb. 1/3 csapott teáskanálnyi lehet.
Összedolgoztam, kinyújtottam vastag ujjnyira, tepsiben kisütöttem.
Kihűlt, eztán kezdtem a krémhez.

Joghurttortát tettem a pitetészta tetejére,

hozzávalók:

2 evőkanál zselatin por, 2-3 evőkanál víz, 2 deci tejszín, 4 deci tejföl vagy joghurt (ízesítetlen és barackos is jó), 3-4 evőkanál cukor, gyümölcs (friss, vagy konzerv), esetünkben fagyasztott sárga húsú őszibarack, felfőzött mazsola.
A cukorral óvatosan, mert befolyásolja a szükséges mennyiséget a befőtt cukrossága és az, hogy ízesített joghurtot használtam-e a masszához.

Elkészítés:
A zselatint (por) elkevertem a hideg vízzel, és ezt a gumis "cuccot" félretettem.

A konzervgyümölcs levét fel kell forralni, de így, hogy én fagyasztott gyümölcsöt használtam, vízzel hígított baracklekvárt forraltam fel, két decit, levettem a tűzről,
és a dermedt zselatint elkevertem benne oldódásig.

Utána ezt az egészet, a tejszínt, a cukrot, a tejfölt vagy joghurtot, az aprított gyümölcsöt összekevertem.

Meg is kenhettem volna a tészta tetejét baracklekvárral, de ez elmaradt.

Ráöntöttem a tészta tetejére a kész tejszínes-zselatinos anyagot és hűtőbe dugtam dermedni. A barackból tettem félre, amit később a félig dermedt joghurt tetejére rakosgattam, hogy már ne süllyedjen a krémbe.

Íme:

Már megint pogácsa

19:41

Nem tudok elszakadni a szezononkénti egyszeri pogácsasütéstől.

Íme:
a lereszelt sajt

az eszközök

a massza nyújtva, bevagdosva

Ne kezdj még hozzá...., később még jön a folytatás, mert most kicsit más dolgom van. :-)

20:55

No itt is vagyok...

Ott tartottunk, hogy ki kell szaggatni a masszából a pogácsákat, és a tetejüket tojással bekenve

Rá kell ragasztani a lereszelt sajtot.

Ez nálam így festett

és így

az egész adagot véve, kb. 1/3-át egész köménymaggal dekoráltam.

A művelet kivitelezése úgy történt, hogy a köménymagot egy tányérkába szórtam vékony rétegben és belemártottam a tojásos tetejű pogácsákat.

A kész pogácsákat lefagyasztottam, így erről 1-2 nap múlva készítek fotót.

..Na EZ nem sikerült, mert elfogyott hamar. Ellenben ideértem a recepttel:

Két receptje is van.

Az egyik:
1. Nézz szét anyukádnál a fagyasztókban.
Ha ott nem találod, akkor a második recept szerint kell készíteni!

A másik:
azaz
túrós pogácsa

25 deka túró
25 deka margarin vagy vaj
50 deka liszt
1 tojás
3 deka élesztő felfuttatva 1 deci langyos tejben 1 teáskanálnyi cukorral
1 evőkanál só  /nem púpos, de meg kell kóstolni a tésztát és ha nem elég sós, menet közben lehet pótolni, akár sütés után meghintve porsóval. Ez olyan mint a pácsó, csak pác helyett por van benne!/

A lisztet összedolgozom a margarinnal /vajjal/ túróval,sóval, beleütöm a tojást és a felfuttatott élesztős masszát. Jól összedolgozom.

Lisztezett lapon kinyújtom, hajtogatom. Balról középre, majd jobbról rá, szintén középre. Legalább fél órát hűtöm, DE EGY NAPIG is lehet így a hűtőben.

Újra nyújtom. Ismét háromszorosan hajtom.   /amennyiben fagyasztóba akarom tenni, ebben a fázisban csomagolom be/ Ha frissen fogyasztásra készül, akkor:  
Fél órát megint hűtőben pihen.

Pihentetés után  bő ujjnyira nyújtom és 3 cm-s átmérőjű szaggatóval szaggatom. Tetejét tojással lekenem, sajttal  -vagy magokkal – szórom.

/másik variáció, hogy mikor eddig elkészül a pogácsa, nem tepsibe rakom, hanem tálcára és becsomagolva be a fagyasztóba. Ha megfagyott, lehet zacskózni és akkor sütés előtt tepsibe kell csak tenni, ha kiolvadt, lehet sütni./

Tepsiben még kicsit pihentetem és forró sütőben sütöm.

Jó étvágyat!

Trükkök, tippek.

Trükkök, tippek.

Bátorság!

Ha nem "jön fel" a diós-bögrés süti,
azaz fél cm laposan kerül ki a tepsiből,
add elő, hogy ez diós-karamelles keksz!
Ollóval aranyos figurák szabhatók belőle. :-)

Konyhatündérek csoportosítása

A probléma adott: csoportosítani kellene a konyhatündéreket.
Korunk hercegnői, banyái, királylányai és libapásztorlányai
bankban a kis ablak mögött, rendőregyenruhában az utcán,
kocsmapult mögött, villamos vezetőfülkéjében dolgoznak,
esetleg másodállásban takarításból élnek.
Viszont sokuk, - főleg így ünnepek idején - a konyhában
"konyhatündérré" lényegül át.
Legyenek - mondjuk - fejlettségi szintek, olyan,
mint a Beedrill (ejtsd bidrill), ... meg a többi pokémon.

Első, azaz egyes szint, avagy:
SZENDVICSTÜNDÉR
(kezdő tündér, latinul cuccinus sandviches)

Jellemző szöveg: Jesszus, éhes vagyok, de nincs itthon SEEEEMMIIIÍÍÍ!
Ismertető jegyek: Éhenhalás ellen irány a bolt!
Nem főz-süt semmit, ellenben szendvicsben és vajas-kenyérben verhetetlen őstehetség.
Szívesen készít: Legalább négyféle szendvicset ismer és készít álmából felugrasztva is.

Második, azaz kettes szint:
"FŐZNI TANULOK"-TÜNDÉR
(tanuló tündér, latinul cuccinus okulus)

Jellemző szöveg: Tudok főzni! A teafőzés is főzés, meg a rántotta!
Ismertető jegyek: Kapásból felsorol két variációt teára és rántottára, de a kakaót zacskósan veszi.
Szívesen készít: Zacskós levest és  krumplipürét porból. A felületes, vagy rosszindulatú szemlélő lustának vélheti, pedig TÉNYLEG nem az,
csak süteményben nem merészkedik a daráltkeksz-golyó és a puding biztonságán túl.

Harmadik, azaz hármas szint:
"LELKES AMATŐR" -TÜNDÉR
(gyakorló tündér, latinul cuccinus amateurus)

Jellemző szöveg: JÓL tudok főzni
Ismertető jegyek: Kék leves, de ettől ő nem keseredik el, mert
az épp aktuális pasi a sírógörcsöt tréfával hárítja. (Bridget Jones)
Szakácskönyveben kettőt lapoz, ebből érdekes újítások sülnek ki.
(Rachel a Jóbarátok c. sorozatból)
Baklövéseit újításainak nevezi, amivel családtagjainak és
a környezetének okoz nehéz pillanatokat.
Szívesen készít: lásd fentebb....

Negyedik, azaz négyes szint:
KONYHATÜNDÉR
(mezei konyhatündér, latinul cuccinus arvensis)

Jellemző szöveg: Szakácskönyvből bármit!
Ismertető jegyek: Stabil minőség bármilyen szakácskönyvből, annyi rutinnal, hogy képes a recept apróbb hibáinak javítására is, pl. 30 gramm liszt egy túrós pogácsához, helyett 30 dekagramm.
Szakácskönyvekkel veszi magát körül, így mindig van miből készíteni  "Hirtelen, valami finomat!"
Szívesen készít: bármit, amihez van alapanyag otthon, pl.
A "ras el hanout" fűszerkeverékhez:
fahéj
szárított szerecsendióvirág
kardamom
őrölt gyömbér
szezámmag
római kömény
koriandermag
frissen reszelt szerecsendió
fekete bors
ánizs
szegfűbors
cayenne bors vagy őrölt, csípős pirospaprika
A tálaláshoz:
friss korianderzöld


Ötödik, azaz ötös szint:
ISTENNŐ KONYHATÜNDÉR
(vagy isteni konyhatündér, latinul cuccinus superlativus)

A Csokoládé lelke, avagy keserű tapasztalat

"Meg ahogy azt el tetszik képzelni..."

Két napot vártam vele, hogy komolyabb indulatok nélkül tudjam leírni azt az inzultust, ami egy kiállítás látogatása alkalmával ért.

Mondják, semmi nem tehet ingerültté, csak saját gondolataim tesznek ingerültté, amelyeket én gondolok az adott esettel kapcsolatban és nem a külvilág.

Nos íme a tények, ki-ki gondoljon saját maga ingerültté tevő gondolatokat!

Múlt héten láttam egy kis kiadványt, címe "A csokoládé lelke". Szép kivitelű címlap, érdekes ötlettel, megfogott.
Csokirajongó lévén eljátszadoztam a gondolattal, el kellene látogatni a Millenáris Parkba, megnézni a kiállítást.
Az ötlet találkozott a család többi tagjáéval, így készülődtünk pénteken.
Odaérve a kiállítási pavilon előtt (ld. "Fogadó épület") még sor állt, körülbelül 15-20 ember lehetett előttünk, két pénztár volt, folyamatosan adták ki a jegyet, a "tessék, kérem, köszönöm"-ön kívül szinte semmi nem hangzott el a nagy sietségben, csattogott a pénztárgép.

Öt óra körül érhettünk oda, nem tudom pontosan.

Amint beléptünk a kiállítási térbe, feliratok, installációk fogadtak. A falon olvasható szövegek és tájékoztatók között haladtunk előre, de amint a különböző bemutatók következtek, ismét sorba kellett állni, és várakozni hosszú ideig egy helyben állva, hogy sorra kerüljünk a labirintusszerűen elrendezett kiállítástérben.
Feltűnhetett a szervezőknek is a szakaszosság problémája, mert egy idő múltán jött egy, a kiállítók "egyenruháját" viselő srác és közölte, aki nem szeretne várakozni és nem bánja, hogy kihagyja a következő bemutatót, a kiállítás többi része szabadon látogatható, lehet "ezt" kikerülve tovább haladni.

A kiállítást megnézni jöttünk, így eszünk ágában sem volt kihagyni egy részét, vártunk tehát tovább türelmesen.

Eljutottunk a pörkölőhöz, ahol megtekintettük a pörkölést.
Itt a tájékoztatás nem előadásszerűen, hanem csak kérdésekre hangzott el,
haladtunk hát, mint a fáraó múmiája előtt, jól nevelten, semmit a kéznek.
Valami módon aztán csak kiderült, meg szabad fogni, tapogatni, ízlelni, szagolni.
Meghallgattuk a kérdéseinkre adott készséges válaszokat, megtapinthattuk, megszagolhattuk a pörkölés előtt-alatt-után a kakaószemeket.
Innen tovább haladva ismét várakozni kényszerültünk - a labirintusszerű elrendezésnek köszönhetően - fogalmunk sem volt, hogy mire.

A következő állomás a  csokoládé, mint anyag viselkedését volt hivatva bemutatni.
Egy kézműves csokoládécukrász munkájába pillanthattunk be. Bevárta a hölgy, míg felsorakozik az előtte lévő asztal túloldalán a kíváncsi látogatók serege, majd elmondta nekünk, miként viselkedik a csokoládé hűtésre, melegítésre, keverésre és mire kell figyelnie munkája során. Két percben.

A következőbemutató alkalmával megtapinthattuk volna a csokoládét, meghallgathattuk volna hogyan törik és megízlelhettük volna, a falon díszelgő feliratok tanúsága szerint, ha lett volna még bármi és bárki is az "Érzékek labirintusában", DE NEM VOLT.

Így elolvastuk, hogy "és most törje"... "és most hallgassa meg"...  "és most ízlelje meg"... " ne a nyelve hegyére, hanem kicsit beljebb"...

A "Csokoládé lounge" már csak egy kifosztott, koszos, buli utáni kollégiumi kricsnihez hasonlított, azzal a jelentős különbséggel, hogy itt nem volt sörösüveg a földön.

Leírhatatlan volt a csalódásunk. Egyszerűen becsapva, átverve éreztem magam és gondolom többen éreztek így rajtam kívül.

A kiállítás legizgalmasabb részeként emlegetett belga mester még állta a sarat és valóban szakértelemmel és boszorkányos ügyességgel készítette a csokoládé praliné csokihüvelyét,
csak erre utólag, otthon derült fény, mit is láttunk a helyszínen, a csokifoltos fehér szövetekkel leterített ülőgarnitúrákkal telezsúfolt kínálóasztalok mellett.
Ugyanis a mesterségét épp gyakorló derék belga háta mögött fekete iskolai táblán fehér kréta-számok hirdették, mit mennyiért mérnek errefelé, hát azt gondoltuk,
ez már a kiállításvégi kötelező bolt.

Egy ruhatárhoz hasonlító csokoládévásárló helyen megérdeklődtem az egyik vörös póló (egyenruhás) úriembertől, merre találom a vendégkönyvet.
"Olyan nincsen" hangzott a válasz.
Megkérdezte, miért szeretném ezt tudni, így utólag elnézést kérve tőle, amiért ráöntöttem első dühömet és csalódottságomat megkérdeztem, azon kívül, hogy kora délután elfogyott a kóstoltatni szánt csokoládéfélék fele és a hat helyett, amit hirdetett a tálcácskán a képek és helyek száma, már csak háromféle árválkodott, a felszámolt "Érzékek labirintusa" is szította, formálódó haragom tüzét.
A kapun 18:25-kor léptünk ki. Megfelelő, illetve helyenként bármilyen tájékoztatás híján hazaoldalogtunk.

Költői Kérdések:

Cote 'd Or, ezt így kell megrendezni?
Az időn túl beengedett vendégeket belépéskor nem lehet tájékoztatni, mennyi időt vesz igénybe a kiállítás megtekintése?
Legyen esély a döntésre, vállalj-e, hogy csak a felét látja?
Kihagy-e bizonyos lépéseket, hogy másokat megnézhessen?

Végszavak tetszés szerint:

idézet az ajánlóból:

" Ezt a kiállítást minden csokoládérajongónak látnia kell."

"A kiállítás minden érzékszervet rabul ejt."

"...és az élvezetes kóstolás sem maradhat el."

"...no comment.."

Elég lett volna a PESTI EST kiadványát nézve elképzelni, milyen is lehet a kiállítás.
Onnan nézve szép, a helyszínen kiábrándító.

Nesze neked almás süti

Vasárnap almaszüret volt nálunk.

Igazából nem is szüret, hisz a hullott almát megtisztítva készült el az almás sütim.

A recept:

60 deka liszt,
4 egész tojás,
két púpos evőkanál tejföl,
a szomszéd nénitől 1,5 csomag sütőpor,
18 deka disznózsír,
20 deka cukor  
előző éjjel 2,5 órán át tisztított, feldolgozott reszelt almából tetszés szerinti réteg,
kissé átforralva, kicsavarva és lehűtve.

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, a masszát 1/3 és 2/3 -ad arányban elosztottam,
majd a nagyobb kupacot a tepsim aljára egyengettem.
Megszórtam a másodszor is kicsavart almával,
rámorzsoltam a maradék tésztát és be vele a sütőbe!
Nem fahéjaztam, nem cukroztam az almát,
tetszés szerint ez pótolható, ha ízesebben szeretik.

Hosszú comb, nem lett "szolibarna"

Elkészült a pulykacomb.

Kisütöttem egy szép nagy alsó combot, azaz dobverőt.
Bár ez inkább baseball ütőhöz hasonlít.
Fotódokumentáció holnap, hátha reggel süt a nap.
Sütött...

A vakus képek olyan természetellenesek ezzel a kis teljesítményű vakuval.

A készítés egyszerű volt.
Egészben, még fagyottan vízbe tettem, levesfűszerekkel együtt főztem puhára, majd a csontról leszedegetve, a bőrt valamelyest visszaigazgatva megfűszereztem és tepsiben saját lében és zsírban sütöttem pirosra.
Almaszeleteket, azaz inkább fél almákat tettem mellé, a sülés közepén, majdnem végén a szaftba. Én nagyon szeretem a sült almát, hússzaftban.

Apró kockára vágott, ropogósra sült krumplival ettük, most az a sláger nálunk.
Hogy miért készül mindenről később kép, mert lassú vagyok. Gyorsabban eszünk, mint ahogy fotózom az ételeket. Különben is veszélyes szem elől téveszteni a tányért...

ui.: itt üzenem "vorosfenyo"-nek, eszünk húst is ... 

Kis ötletelés a témában, avagy mit együnk hétfőn ebédre?

Kisebb kupaktanács alakult a köré a probléma köré, mit is együnk hétfőn.
Sok szavazatot kapott a burgonya, alias krumpli, és megszerzett  a kolbász is néhány mandátumot. Ebből vagy paprikás krumpli lesz, vagy rakott krumpli.
Kis tanakodás és szavazás után (a tojás és a tejföl sokat nyomott a latban) a rakott mellett döntöttünk.

A mi rakott krumplink a búbosok tojásaiból készült.
A törpetyúk (lásd még holland búbos) tojása nem sokkal kisebb, mint az úgynevezett rendes tojóhibridé, szinte csak a fehérje kisebb. Mérnökileg precízen lemérésre került, nem csak hablatyolok a levegőbe...

A hozzávaló krumpli mennyiséget, talán két kilónyi krumplit héjastól (értsd héjában) megfőzte, majd kicsomagolta Zé, mármint a főtt krumplikat megpucolta.
Megfőzte a tojásokat és azokat is megtisztította a héjuktól, mert tojáspucolásból igazoltan felmentésem van.
Én leszeleteltem a száraz kolbászt. Majdnem egy egész szálat összeaprítottam. Egy olyan rendes, falusi, visszahajtott szálat, aminek két "szára" van.

Következett az összeállítás:
Kizsíroztam egy 35*27 cm-es 4 cm mély tepsit.
Egy réteg szeletelt főtt krumplit belerakosgattam a tepsi aljára, úgy, hogy a szeletek szorosan egymást érték. Sóval megszórtam. (megpörgettem)
Egy réteg szeletelt krumpli, egy réteg tojás és egy réteg kolbász váltotta egymást a rétegzéskor.
Minden réteget, mondom MINDEN RÉTEGET megszórtam sóval.
Igen, a kolbászt is.

Ekkor következett a latban nyomó másik tényező, a tejfel, vagy tejföl. Sűrű alföldi-féle, ezért miután jól felkevertem, hogy a hígja és a sűrűje vegyüljön, még kis tejet is öntöttem hozzá.
Máskor, ha véletlenül kimarad a rétegek sózása, akkor a tejfelt sózom meg.
Nos, én ezt a keveréket (fél liter tejfel, fél deci tej) öntöztem a krumpliréteg tetejére, aztán megint tojás, kolbász, krumpli és tejfel. Ketté osztva, két adagban.

Majd betoltam a sütőbe és vártam, hogy illatozzon.
Jókora adag lett és nálunk jól megsütve "szeretik", hát  beletelt egy óra is, mire készen lett.

Megkóstoltuk, finom lett.

Rétes és a kígyó

Egy őszinte vallomással kezdem, ez nem mai sütés.

A fotóim rendezgetése közben bukkantam rá, néhány a tavaly karácsonyi képre.
Egy kis anyai rétes-tésztából kígyórétes kísérlet.
Készítettem diósat, túrósat, meggyeset és mákosat is, ami itt nem nagyon tűnik ki.A töltelékek receptjeit a horváthilonából szoktam elkészíteni, már csak megszokásból, mert jól átlátható, kezelhető könyv, de kis keresgéléssel "Az Inyesmester nagy szakácskönyvé"-ben és a "Süteményeskönyv 800 recept"-ben is megtalálható néhány töltelék-féle.
A  horváthiloná-t nem tiszteletlenségből írom egybe csupakicsivel, egyszerűen nekem ez fogalom. Nagymamámnak is volt, nekem is van és anyunál is maradt egy, az alapkönyvtár része. Anyunak van "Lőrincz Jolán: a modern háziasszony - MERIDIANE KÖNYVKIADÓ Bukarest - 1967"  is (kölcsön nálam) és van "Bornemissza Anna" is, de mégis a horváthilona a leg-konyhaszínűbb... Itt-ott foltos, pecsétes, barnák a lapszélek, ahogy szoktuk mondani "műben van".

A 800 recept-ben részletesen vannak leírva, abszolut kezdők részére is érthetően a rétestöltelékek.  Szerintem. Valójában úgy van ez, a harmadik kísérlet után már profi vagy! Addigra kitötyölöd, melyikből szereted, vagy mit hogyan szeretsz elkészíteni, enni.

Javaslom - én így szoktam - a recept elkészítésekor azzal kezdj, írd rá a recept mellé a könyvre a dátumot - szentségtörés!!! a könyvre ráírni, de praktikus, így hát csak a sajátoddal tedd!!!!

Megküzdöttem már a "Melyikből készítettem a legutóbbit, ami olyan fantasztikusan sikeredett???"

Ilyen bejegyzések vannak a szakácskönyveimben: "Er... szerint jó!" ;, SÓT szó aláhúzva a receptben, mellé nyíllal -> "2 csipet!";  2 deka cukor, mellé nyíllal -> "6 deka!"; "2007. jan. 30-a, szülinap, Jó!" ; van amit teljesen átszámoltam, minden mennyiséghez oda nyilaztam egy általam számoltat, és olyan is van, amit határozottan áthúztam két egymást keresztező egyenessel. Egyesek szerint nem bírom a kudarcot...

...ja csak osztom itt az észt, de nem mutatom meg, mi is lett a rétesből, íme:

Mindegy, a kérés, az kérés, azaz a KÖZÖNSÉG óhaja megfontolandó

"vorosfenyo" írta:
"legközelebb azért süss libacombot, meg bárányt is, mert így azt gondolhatjuk, hogy szegény párod büntiben van"

Nem ismeri, látszik. A szegény párom látens vega. Vagy ilyesmi.
Valaki majd úgyis kijavít, mi a helyes kifejezés arra, ha egy ember ritkán eszik húst.
Helyesebben mondva állati izmot eszik ritkán (ez így elég bizarrul hangzik... az is, bizarr, hogy bizarrul...)

Ellenben baromfimájat, tojást, bárhogyan elkészítve, azt kedveli.
Baromfizúzát, pl. azt igen, csak nagyon jól meg kell főzni. Halat minden mennyiségben, úgy is mondhatnám, halászlé után "kirántott" halat.

Mindegy, a kérés, az kérés, azaz a KÖZÖNSÉG óhaja megfontolandó,  pulykám van, pulykacomb lesz. Vagy kacsa.

A málnás jövő

Felkészítettem a tyúkhúslevest, mert úgy szeretem, ha lassú tűzön rengeteget fő. Bezöldségeztem.
Aztán irány a kert.

Leszedtem a málnát, málnás-krémes lesz belőle hétvégén.
Vaníliapudingból főzött krémbe dermesztem a málnát.
Fehér piskótára baracklekvárt kenek vékonyan, arra málnaszemek, arra puding, és a kockánként felvágott kész süti tetejére egy-egy málna a szebbek közül.
Íme a málnás jövő!

Ma nem sütöttem semmit.
Maradt még a kakós kevertből és a hájas szerelmes-levélből is fagyaztottam le , amit hétvégén követtem el, ribizli lekvárral.
Persze kelt bukta is van még. Az töltetlen.
Jó találmány a fagyasztó. Egyszeri nekibuzdulással egész héten van reggeli és desszert.

Palacsinta

Szóval süssünk!

A mai leves mellé illett egy kis palacsinta.
A vaníliás puding uncsi, így kevertem bele déligyümölcs konzervet.
Elkészült, dokumentáltam, így megosztom Veletek. 

Recept:
a "horvátilonából" / Egyszerű palacsinta:
2 egész tojás,
20 deka liszt, fél liter tej,
2-3 evő kanál cukor,
1/4 mokkáskanálnyi só

Tapadásmentes bevonatos palacsintasütőm van, ezért nem teszek zsíradékot (semennyit sem) a tésztába, csak a sütő alját kenem meg időnként.